2011. június 14., kedd

Ezt ma olvastam, és persze rögtön a mi műfajunkra vonatkoztattam. Lehet találgatni, hogy szerintem melyik mondatban van a lényeg (a helyes megfejtő nem kap díjat, csak a dicsőség lesz az övé).

A helyzet az, hogy ha megvan, ki kell adni. Bármi író bármi érdekes szövegét. Nem szeretném, ha engedélyem nélkül megjelenne a naplóm, borzasztó volna, de leírtam és nem töröltem ki, nem égettem el, úgy kell nekem. Ha most hirtelen meghalok és kiadják, akkor az van. Ha félsz, ne írj. Nem kell leírni, vagy nem kell meghalni. Vagy valami így együtt.
(Kukorelly Endre)

7 megjegyzés:

s@só írta...

A szerintem 2 mondat inkább az az egy, de ezek között van a Szerinted:
Ha félsz, ne írj. Nem kell leírni, vagy nem kell meghalni. (asszem)

Rozsa T. (alias flora) írta...

Nem tudom, neked pontosan melyik, de szerintem is: "Ha félsz, ne írj." Erről Kafka jut eszembe, aki megkérte barátját, hogy halála után égesse el kiadatlan írásait. Az illető (Brod) persze nem teljesítette... De nem ez volt-e Kafka titkos óhaja? Különben elégette volna ő maga, mint ahogy pl. Gogol tette...

írta...

Csatlakozom az előttem írókhoz. (Nem a dicsőség reményében, csak úgy.)
Én annyi mindent elégettem, kidobtam már eddig. Amit most meghagyok, attól már nem félek. Nyilván a halál is közelebb, mint húsz éve. Már összebarátkoztam vele is. ;)

Névtelen írta...

Jaj, hát mindegyikünknek ez a "Ha félsz, ne írj" lett a válasz?:)))
Azért hozzátenném-kiegészíteném: Ha félsz is írj. Csakazértis:)

rhumel

Ági írta...

Mindenki eltalálta, igen, abban a mondatban van a lényeg. :)

andalgo írta...

haha. ez az a valami, amit a Kukorellyben nagyon bírok. ezek a félmondatok, melyek helyett lehetne regényt írni, de minek. szóban egyébként bármeddig elhallgatnám, könyveitől kicsit fáradt leszek.

aliz2 írta...

nekem így, együtt... az egész, a maga ellentmondásaival :)

(egyébként ő mindig, mindenkit irásra (nemfélésre:) biztat...:) - úgy hallottam...)

egyébként bátorság nem csak az iráshoz kell, hanem az élethez is - úgyhogy nem mndegy???:)