Heti összefoglaló júl. 4-10.
Hétfő
A Rejtőzködő Budapest c. könyvről beszélt Tóth József, az egyik szerző, aki egyébként fotóművész. Hogy mennyi érdekesség van a városban, amit nem vesz észre az ember, illetve, aminek a történetéről, keletkezéséről semmit sem tudunk. Hozzá kell majd valahogy jutnom, az biztos.
A meggymagozás céljára tudományos-tapasztalati alapon kidolgozott védőöltözékem egész jól bevált, gondolkodom a szabadalmaztatásán. Mert ugyan így meg úgy fogadkoztam, hogy ne lássak több meggyet az idén, dehát emlékezetembe idézvén tavalyi és tavalyelőtti meggylekvár és meggykompót igényemet (és akkor még a sütéshez szükséges meggyet nem is számítom), jobb belátásra tértem és mégis folytattam a meggyfeldolgozást. Tehát: minden ruházat tetejére egy már csak porrongynak alkalmas póló, a két csuklóm fölé pedig szorosan odakötözve egy-egy összehengergetett vileda-kendő. Mert ugyebár eddig magozás közben cirka öt perc után a karomon könyékig folyt a meggylé, most viszont nem. Ezek az előkészület lényeges újításai, majd pedig jön a legalább ennyire fontos: a kezdéskor a két kezemre egy-egy uzsonnás zacskót húztam és úgy fejtettem a gyümölcsöt. Így vége a napokig el nem tüntethető gyászkeretes körmöknek és az emberek közé nem vihető, bőrpórusokba beleivódott feketeséget hordozó ujjaknak. Gumikesztyűben én sosem tudtam semmit dolgozni, mert vagy szorította az ujjaimat, vagy lötyögött, vagy egyszerűen csak nem éreztem benne, amit fognom kellett. Ezt a vékony zacskós manipulációt pedig percek alatt meg lehet szokni és attól kezdve vígan dudál a portugál... akarom mondani, vígan magoz az ember lánya.
Bevittem a szobába a hősugárzót és egy szűk órácskára be is kapcsoltam. Ettől 20 fok lett és már nem fáztam annyira, mint előtte. Legyen már nyár, jó? Mert úgyis mindjárt itt az augusztus, amikortól is már megette a fene az egészet, elkerülhetetlenül jön az ősz, borzasztó.
Kedd
Nem mentem el a termékbemutatóra, másképp alakult, kifutottam az időből. Úgyhogy nem tudtam meg, hogyan hatott az esemény Rózsikára, Marikára, Csöpire, vagy a tömbházból Jani bácsira, pedig nagyon fentem a fogam az élményre. Nem baj, majd máskor.
Nem tudom, mi történhetett a szomszéd kislánnyal, de szombat óta valami egészen különösen viselkedik: ahogy hazajön valakije a családból (addig a szomszédasszony vigyáz rá a mellettük lévő házban), attól kezdve ordítozik a saját kutyáikkal, mindig ugyanúgy, ugyanazokkal a szavakkal, sőt ugyanazzal a hanglejtéssel-dallammal parancsolgat nekik, illetve ordítozva rohangál. Biztosra veszem, hogy ennek van valami előzménye, fogalmam sincs, mi lehet az, de ok nélkül egy gyerek nem produkál ilyet egyik napról a másikra. Óvodába most nem jár, mert ilyenkor ott rövidített nyitvatartás, összevont csoport vagy mi van, de mint megtudtam, iskolába se fog menni szeptemberben, mivel júniusi születésű. Hát, ha korábbi lenne, akkor se lenne iskolaérett, mert szerintem tavaly óta semmit nem fejlődött értelmileg. Én például - pedig igazán jól szoktam érteni a kisgyerekeket - sokszor a felét sem értem annak, amit mond, azért hatéves korban ez szokatlan. Mondjuk, úgy sejtem, az apja kamaszfiú-szinten megrekedt flegma, alig nyitott szájú hangképzését veszi át és ettől ilyen érthetetlen a beszéde. Nem tudom, milyen fejlesztés van abban az óvodában (az itthoni, ahogy látom, említést sem érdemel), de hogy ezzel a kislánnyal nem dicsekedhetnek, az biztos. Szegény gyerek, csak azt lehet mondani.
A buszvezető ma leszálláskor megkérdezte, nem voltam-e valamikor kalauz távolsági buszon. Mint kiderült, a bordó nadrágom miatt hitte ezt - nekem ugyan fogalmam se volt eddig, hogy a távolsági kalauzok bordó egyenruhát hordtak. És bár a valamikor kicsit rosszul esett (na jó, ez csak vicc), mégis hazáig vigyorogtam az eseten.
Szerda
A kakukkot már napok óta nem hallom, áttehette a székhelyét valami más környékre. Viszont sok a fecske errefelé, mindig csapatokban keringenek és közben csivitelnek, de még több a rozsdafarkú, ez utóbbiak kettesével röpködnek, csettegnek, nagyon érdekes a hangjuk. A rozsdafarkú első látásra elég jelentéktelen kinézetű kis madár, szürkésfekete-szürkésbarna, csak az oldalsó farktollai rozsdavörösek. Valahol a közelben több fészkük is lehet, mert ma például ahányszor csak kiléptem az ajtón, minden alkalommal felröppent egy-kettő a kerítésről, vagy egy faágról. Sőt tegnap egy tengelic is járt itt, hát az valami gyönyörű szép madárka!
Csütörtök
Kezd meleg lenni, ma itt 32 fok volt. Azt hittem, ha a tízes busszal bemegyek a faluba és a 11-essel hazajövök, még megjárom a nagy hőség előtt, de nem úgy volt - megjárni megjártam, de már fél 10-kor is égetett a nap. Délután elaludtam egy fél órára, pedig ez nemigen fordul elő velem. Holnap vagy elmegyek 7 után, vagy ha nem sikerül addigra útrakésszé tuningolnom magam, akkor már semmikor sehova, mert még a mainál is nagyobb hőség várható. Azt jósolják, szerdáig ilyen lesz, sőt egyre fülledtebb, hajjaj. Látom már, hogy a benti elfoglaltságokra fogok ráfanyalodni, legalább azokkal is haladok előbbre, eddig úgyse fűlt hozzájuk a fogam.
Na, most akkor mi a jobb, az-e, hogy hétfőn be kellett kapcsolnom a hősugárzót, vagy ez a meleg? Hát, ha választanom kellene, én ezt a rekkenőt jobban szeretem.
Péntek
A ma éjszakai három óra alvás még nekem is kevés, de ehhez képest egész tűrhetően abszolváltam a napot, csak este fél 6 körül jött rám a mélypont. Akkor viszont szundikálás helyett inkább felráztam magam, mert tudtam, hamarosan kezdődik az a szűk másfél órányi mozizás, amit hétköznaponként megengedek magamnak úgy is, mint heti összes tévézésemet. Na persze nem mintha az indiai-brazil, vagy az utána vetített amerikai sorozat nélkül értelmetlennek látnám az életem, dehát ezt tűztem ki magamnak szórakozásul. A brazil egyébként bő két hét múlva véget ér, most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a hónapok óta csigalassúsággal csörgedező cselekményben (óh, minő alliteráció!) vajon hogyan oldódik meg a hátralevő néhány epizódban az a rengeteg szálon kialakult számos bonyodalom.
Ma láttam a Sparban egy Orion set-top-boxot olcsón, de egyelőre agyilag még ott tartok, hogy nemigen fog nekem hiányozni januártól a tévézés (ha ugyan valóban beindul akkor a kizárólagos digitális adás és tényleg megszűnik a földi sugárzás).
Már nem először hallom rádióban a bemondóktól, hogy aszongya: dzsímél! Most mi van??? Ugye nem igaz, hogy így kell mondani a gmail-t?
Szombat
Egész nap alig járt valaki az utcán.Délután a bejáratnál a hőmérő 35 fokot mutatott. Este 8-ra, amikor 10-15 perc múlva lebukik a nap a szemközti házak, fák mögött, már a lakásban is elfogyott a levegő. És még azt mondja az időjós, hogy holnap még melegebb lesz, nyár van, nyár, röpke lepke száll virágra, meg minden.
Kivégeztem a városi könyvtár állományában található Wodehouse-könyvek közül az utolsó előttit, ez is tetszett. Csak a fordításon bosszankodtam helyenként. Ezt ketten fordították, nem tudom, ilyenkor hogy megy ez, gondolom, megosztják egymás közt a fejezeteket, mert nem valószínű, hogy összedugják a fejüket és úgy hozzák össze a szöveget. Szóval, volt a nem-tetszők közt olyan szóhasználati baki is például, hogy "akkor nyúljon hát a flaskóért és kezdjen tölteni". Ha szóviccelni akarnék, azt mondanám, hogy az üveg az flaska és ha helyette flaskót mondunk, az bizony fiaskó. És mivel Révbíró Tamásról nemigen tudom elképzelni, hogy akkora gyakorlattal a háta mögött ilyen hibákat ejtene, csak azt hihetem, hogy azokat a fejezeteket, melyekben feltűnően sok volt a félrefordítás, a másik fordító követte el.
Találtam egy cikket a hangoskönyvekről és abban véletlenül épp Révbíró Tamás fejti ki véleményét, melyben a magaméra ismertem. Kezdetben én is ugyanígy álltam a műfajhoz, mint ő, vagyis a hangoskönyv számomra kizárólag a látássérültek, csökkentlátók, vakok igényéhez kapcsolódott. Aztán teltek az évek és már jó ideje tapasztalom, hogy hangoskönyvet mindenki használ, sokan például autózás közben hallgatnak ilyet.
Este van, levél se rezdül, 10 óra lesz 5 perc múlva, most trappolt el itt a sötétben Laci, az utcabeli mozdonyvezető, rövid nadrág, hátizsák, megy a tízes vonathoz, éjszakai szolgálatra indul.
Vasárnap
Ma túlélés volt, semmi egyéb. Hajnali felkelés, keresztül-kasul nyitogatás, hogy amíg még van valami levegő odakint, abból jöjjön valami be is, aztán csak lötyögés. Estére lett a legrosszabb, a szobában 28 fok és semmi, de semmi levegő. Holnapra legyen valami elviselhetőbb hőmérséklet, mert barackbefőzés lesz, legalábbis reményem szerint.
Hallom, hogy az utcában az elmúlt éjszakákon sorban kilopkodták a hátsó veteményesekből, üvegházakból amit csak tudtak, krumplit, zöldséget, paradicsomot, mindent, mégpedig úgy, hogy kihúzkodták a földből. Hát végül is úgy gyorsabb, nem?
***************
És ezzel nálam bezár a bazár, feladom ezt a heti írogatást, megkísérlem ismét a régi módszert, hátha majd visz tovább a lendület és ha nem is feltétlenül naponta, de majdnem naponta sikerül bejegyzést produkálnom. Доживем - увидим, ahogy az orosz mondja: ha megérjük, meglátjuk. :)
Hétfő
A Rejtőzködő Budapest c. könyvről beszélt Tóth József, az egyik szerző, aki egyébként fotóművész. Hogy mennyi érdekesség van a városban, amit nem vesz észre az ember, illetve, aminek a történetéről, keletkezéséről semmit sem tudunk. Hozzá kell majd valahogy jutnom, az biztos.
A meggymagozás céljára tudományos-tapasztalati alapon kidolgozott védőöltözékem egész jól bevált, gondolkodom a szabadalmaztatásán. Mert ugyan így meg úgy fogadkoztam, hogy ne lássak több meggyet az idén, dehát emlékezetembe idézvén tavalyi és tavalyelőtti meggylekvár és meggykompót igényemet (és akkor még a sütéshez szükséges meggyet nem is számítom), jobb belátásra tértem és mégis folytattam a meggyfeldolgozást. Tehát: minden ruházat tetejére egy már csak porrongynak alkalmas póló, a két csuklóm fölé pedig szorosan odakötözve egy-egy összehengergetett vileda-kendő. Mert ugyebár eddig magozás közben cirka öt perc után a karomon könyékig folyt a meggylé, most viszont nem. Ezek az előkészület lényeges újításai, majd pedig jön a legalább ennyire fontos: a kezdéskor a két kezemre egy-egy uzsonnás zacskót húztam és úgy fejtettem a gyümölcsöt. Így vége a napokig el nem tüntethető gyászkeretes körmöknek és az emberek közé nem vihető, bőrpórusokba beleivódott feketeséget hordozó ujjaknak. Gumikesztyűben én sosem tudtam semmit dolgozni, mert vagy szorította az ujjaimat, vagy lötyögött, vagy egyszerűen csak nem éreztem benne, amit fognom kellett. Ezt a vékony zacskós manipulációt pedig percek alatt meg lehet szokni és attól kezdve vígan dudál a portugál... akarom mondani, vígan magoz az ember lánya.
Bevittem a szobába a hősugárzót és egy szűk órácskára be is kapcsoltam. Ettől 20 fok lett és már nem fáztam annyira, mint előtte. Legyen már nyár, jó? Mert úgyis mindjárt itt az augusztus, amikortól is már megette a fene az egészet, elkerülhetetlenül jön az ősz, borzasztó.
Kedd
Nem mentem el a termékbemutatóra, másképp alakult, kifutottam az időből. Úgyhogy nem tudtam meg, hogyan hatott az esemény Rózsikára, Marikára, Csöpire, vagy a tömbházból Jani bácsira, pedig nagyon fentem a fogam az élményre. Nem baj, majd máskor.
Nem tudom, mi történhetett a szomszéd kislánnyal, de szombat óta valami egészen különösen viselkedik: ahogy hazajön valakije a családból (addig a szomszédasszony vigyáz rá a mellettük lévő házban), attól kezdve ordítozik a saját kutyáikkal, mindig ugyanúgy, ugyanazokkal a szavakkal, sőt ugyanazzal a hanglejtéssel-dallammal parancsolgat nekik, illetve ordítozva rohangál. Biztosra veszem, hogy ennek van valami előzménye, fogalmam sincs, mi lehet az, de ok nélkül egy gyerek nem produkál ilyet egyik napról a másikra. Óvodába most nem jár, mert ilyenkor ott rövidített nyitvatartás, összevont csoport vagy mi van, de mint megtudtam, iskolába se fog menni szeptemberben, mivel júniusi születésű. Hát, ha korábbi lenne, akkor se lenne iskolaérett, mert szerintem tavaly óta semmit nem fejlődött értelmileg. Én például - pedig igazán jól szoktam érteni a kisgyerekeket - sokszor a felét sem értem annak, amit mond, azért hatéves korban ez szokatlan. Mondjuk, úgy sejtem, az apja kamaszfiú-szinten megrekedt flegma, alig nyitott szájú hangképzését veszi át és ettől ilyen érthetetlen a beszéde. Nem tudom, milyen fejlesztés van abban az óvodában (az itthoni, ahogy látom, említést sem érdemel), de hogy ezzel a kislánnyal nem dicsekedhetnek, az biztos. Szegény gyerek, csak azt lehet mondani.
A buszvezető ma leszálláskor megkérdezte, nem voltam-e valamikor kalauz távolsági buszon. Mint kiderült, a bordó nadrágom miatt hitte ezt - nekem ugyan fogalmam se volt eddig, hogy a távolsági kalauzok bordó egyenruhát hordtak. És bár a valamikor kicsit rosszul esett (na jó, ez csak vicc), mégis hazáig vigyorogtam az eseten.
Szerda
A kakukkot már napok óta nem hallom, áttehette a székhelyét valami más környékre. Viszont sok a fecske errefelé, mindig csapatokban keringenek és közben csivitelnek, de még több a rozsdafarkú, ez utóbbiak kettesével röpködnek, csettegnek, nagyon érdekes a hangjuk. A rozsdafarkú első látásra elég jelentéktelen kinézetű kis madár, szürkésfekete-szürkésbarna, csak az oldalsó farktollai rozsdavörösek. Valahol a közelben több fészkük is lehet, mert ma például ahányszor csak kiléptem az ajtón, minden alkalommal felröppent egy-kettő a kerítésről, vagy egy faágról. Sőt tegnap egy tengelic is járt itt, hát az valami gyönyörű szép madárka!
Csütörtök
Kezd meleg lenni, ma itt 32 fok volt. Azt hittem, ha a tízes busszal bemegyek a faluba és a 11-essel hazajövök, még megjárom a nagy hőség előtt, de nem úgy volt - megjárni megjártam, de már fél 10-kor is égetett a nap. Délután elaludtam egy fél órára, pedig ez nemigen fordul elő velem. Holnap vagy elmegyek 7 után, vagy ha nem sikerül addigra útrakésszé tuningolnom magam, akkor már semmikor sehova, mert még a mainál is nagyobb hőség várható. Azt jósolják, szerdáig ilyen lesz, sőt egyre fülledtebb, hajjaj. Látom már, hogy a benti elfoglaltságokra fogok ráfanyalodni, legalább azokkal is haladok előbbre, eddig úgyse fűlt hozzájuk a fogam.
Na, most akkor mi a jobb, az-e, hogy hétfőn be kellett kapcsolnom a hősugárzót, vagy ez a meleg? Hát, ha választanom kellene, én ezt a rekkenőt jobban szeretem.
Péntek
A ma éjszakai három óra alvás még nekem is kevés, de ehhez képest egész tűrhetően abszolváltam a napot, csak este fél 6 körül jött rám a mélypont. Akkor viszont szundikálás helyett inkább felráztam magam, mert tudtam, hamarosan kezdődik az a szűk másfél órányi mozizás, amit hétköznaponként megengedek magamnak úgy is, mint heti összes tévézésemet. Na persze nem mintha az indiai-brazil, vagy az utána vetített amerikai sorozat nélkül értelmetlennek látnám az életem, dehát ezt tűztem ki magamnak szórakozásul. A brazil egyébként bő két hét múlva véget ér, most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a hónapok óta csigalassúsággal csörgedező cselekményben (óh, minő alliteráció!) vajon hogyan oldódik meg a hátralevő néhány epizódban az a rengeteg szálon kialakult számos bonyodalom.
Ma láttam a Sparban egy Orion set-top-boxot olcsón, de egyelőre agyilag még ott tartok, hogy nemigen fog nekem hiányozni januártól a tévézés (ha ugyan valóban beindul akkor a kizárólagos digitális adás és tényleg megszűnik a földi sugárzás).
Már nem először hallom rádióban a bemondóktól, hogy aszongya: dzsímél! Most mi van??? Ugye nem igaz, hogy így kell mondani a gmail-t?
Szombat
Egész nap alig járt valaki az utcán.Délután a bejáratnál a hőmérő 35 fokot mutatott. Este 8-ra, amikor 10-15 perc múlva lebukik a nap a szemközti házak, fák mögött, már a lakásban is elfogyott a levegő. És még azt mondja az időjós, hogy holnap még melegebb lesz, nyár van, nyár, röpke lepke száll virágra, meg minden.
Kivégeztem a városi könyvtár állományában található Wodehouse-könyvek közül az utolsó előttit, ez is tetszett. Csak a fordításon bosszankodtam helyenként. Ezt ketten fordították, nem tudom, ilyenkor hogy megy ez, gondolom, megosztják egymás közt a fejezeteket, mert nem valószínű, hogy összedugják a fejüket és úgy hozzák össze a szöveget. Szóval, volt a nem-tetszők közt olyan szóhasználati baki is például, hogy "akkor nyúljon hát a flaskóért és kezdjen tölteni". Ha szóviccelni akarnék, azt mondanám, hogy az üveg az flaska és ha helyette flaskót mondunk, az bizony fiaskó. És mivel Révbíró Tamásról nemigen tudom elképzelni, hogy akkora gyakorlattal a háta mögött ilyen hibákat ejtene, csak azt hihetem, hogy azokat a fejezeteket, melyekben feltűnően sok volt a félrefordítás, a másik fordító követte el.
Találtam egy cikket a hangoskönyvekről és abban véletlenül épp Révbíró Tamás fejti ki véleményét, melyben a magaméra ismertem. Kezdetben én is ugyanígy álltam a műfajhoz, mint ő, vagyis a hangoskönyv számomra kizárólag a látássérültek, csökkentlátók, vakok igényéhez kapcsolódott. Aztán teltek az évek és már jó ideje tapasztalom, hogy hangoskönyvet mindenki használ, sokan például autózás közben hallgatnak ilyet.
Este van, levél se rezdül, 10 óra lesz 5 perc múlva, most trappolt el itt a sötétben Laci, az utcabeli mozdonyvezető, rövid nadrág, hátizsák, megy a tízes vonathoz, éjszakai szolgálatra indul.
Vasárnap
Ma túlélés volt, semmi egyéb. Hajnali felkelés, keresztül-kasul nyitogatás, hogy amíg még van valami levegő odakint, abból jöjjön valami be is, aztán csak lötyögés. Estére lett a legrosszabb, a szobában 28 fok és semmi, de semmi levegő. Holnapra legyen valami elviselhetőbb hőmérséklet, mert barackbefőzés lesz, legalábbis reményem szerint.
Hallom, hogy az utcában az elmúlt éjszakákon sorban kilopkodták a hátsó veteményesekből, üvegházakból amit csak tudtak, krumplit, zöldséget, paradicsomot, mindent, mégpedig úgy, hogy kihúzkodták a földből. Hát végül is úgy gyorsabb, nem?
***************
És ezzel nálam bezár a bazár, feladom ezt a heti írogatást, megkísérlem ismét a régi módszert, hátha majd visz tovább a lendület és ha nem is feltétlenül naponta, de majdnem naponta sikerül bejegyzést produkálnom. Доживем - увидим, ahogy az orosz mondja: ha megérjük, meglátjuk. :)
7 megjegyzés:
Ebben a heti bejegyzősben az az érdekes, hogy mintegy képet kapunk az időd folydogálásáról, a hétköznapok "csörgedezéséről", ahogy mondod.
Kár, de jó is, hogy külön-külön regéled majd el, amit mondani akarsz. Könnyebb lesz hozzászólni.
A meggy nálam nem folyik, talán szárazabb. Éppen készen vagyok az első adag baracklekvárral (dédanyám szerint, kis módosítással), a helyi lopásokról már írtam, a bordó nadrág "valamikor"-ja jelentheti azt is, ma a te vagy a vezérigazgató helyettese vidám nyári ancúgban. :)
Élvezettel olvastam a heti beszámolót. Legjobban a kalauzos tetszett, hangosan felröhögtem!
A kalauz-dolog nekem is nagyon tetszett!!! :-))))
Szerintem azért jobb, ha naponta írsz, mert könnyebb hozzászólni. Így, mire a végére érek az olvasással, elfelejtem, mi minden volt az elején, újra meg újra vissza kell menni, megnézni, hogy mihez is akartam hozzászólni. :-)
Ági, szerezz be egy legalább egy asztali ventillátort, de egy álló még hatásosabb. Hideget nem csinál, de keveri a levegőt és ezért nincs fulladás érzése az embernek. A kalauzos múltadról még nem irtál:o) Pótolhatnád:o))))
Úgy látszik, ez a kalauz-dolog mindannyiunkra nagy hatással van!
:-)))))
Örülök, hogy a kalauzos epizód megragadta a fantáziátokat. :) Akimoto, ez a vezérig.helyetteses variáció eszembe sem jutott, de így már mindjárt más! :))
Kanga, van ventilátorom kétféle nagyságban is, amikor elviselem a zörgést, akkor a nagyot járatom (az jó hangos ugyanis), ha csendesebbre vágyom, akkor a kicsit.
Megjegyzés küldése