Szerintem az élet

Micsoda élmény! Sok év után először enni nyers sárgabarackot, nyamm! Sajnos nem jutott eszembe előtte elmondani a mondókát, amit még gyerekkoromban Aputól tanultam és így szólt: újság hasamba, hideglelés pokolba! Ezt ugyan igazság szerint akkor kellett skandálni, ha valamit abban az évben először ettünk, de szerintem több év után is érvényes lett volna, ha időben eszembe jut. Már mindegy, remélhetőleg a hideglelés és hasonlók enélkül is elkerülnek. De a barack nagyon jólesett.

És igen igen igen! Megalkottam életem első sárgabarack lekvárját. Ez valahogy eddig mindig kimaradt, tettem el már lekvárt meggyből, őszibarackból, szilvából, vegyes gyümölcsökből, de sárgabarackból még sosem. Persze előbb körüljártam a témát, megnéztem a horváthilonában és a salátává foszlott, negyvenes években kiadott receptfüzetben, meg persze a neten is, valamint telefonos segítséget is igénybe vettem e tárgyban nagy gyakorlattal bíró, utcabéli idős barátnémtól. Aztán mivel a jótanácsok igencsak különböztek egymástól, úgy határoztam, csinálom, ahogy gondolom. És így is tettem, a kész produktumot most az előbb töltöttem üvegekbe. A színe szép, az íze finom, remélhetőleg el is áll, szóval, most elégedetten hátradőlve ejtőzöm kicsit.