Szerintem az élet

Miért nehéz végigmondani egy szót, ráadásul ha annak csak úgy van igazán értelme, ha nem rövidítjük? És most nem a sokat emlegetett, bicskanyitogató "becéző" alakokra gondolok, hanem a sima szócsonkításokra. Az első ilyen, amire felfigyeltem, a fényképező volt a fényképezőgép helyett. Aztán megjelent a játszó a játszótér helyett, most pedig ezzel találkoztam: illó, az illóolaj helyett. És nyilván lehetne még sorolni hasonlókat, de most hirtelen ezek jutottak eszembe. Belegondoltam, hogy lassan felnő egy gyerek-generáció, aki már nem is ismeri a 'játszótér' szót, mert mindig és kizárólag csakis 'játszónak' hallja.
Miért sok az a plusz egy-két szótag, hova sietünk? Tudom, a nyelvészek szerint lassan már minden megengedett, ami a nyelv életében történik, ők legalábbis újabban igen nagyvonalúak (ami nekem fura is, mert régen ez a szakma volt az egyik legvaskalaposabb társaság) és azt hangoztatják, hogy semmi sem tilos, minden jól van úgy, ahogy alakul, meg hogy nyugodjunk bele, hogy a nyelv fejlődik. Én pedig amondó vagyok, hogy így inkább ne fejlődjön, mert ezzel nem gazdagodik, hanem épp ellenkezőleg, szegényedik. Szerintem. :(