Nagymamám november másodikán született 1895-ben. Gondold el, 1895-ben, nem is a múlt században, hanem még az azelőttiben! Az pedig, hogy éppen halottak napján, nem lett baljós tényező, éppen ellenkezőleg elég jó ómen volt, mivel végül kilencven évet élt. Nálunk tehát amióta az eszem tudtam, a halottak napja körüli temető- és templomlátogatás komorsága mindig ünnepléssel is gazdagodott, mert őt köszöntöttük, tortával, ajándékkal, szeretettel.
Ezen a képen tizenéves kislány lehetett, vasúti igazolvány tartozéka volt ez a kemény papírra ragasztott fénykép, mai aukciókon az ilyet kemény hátú vintage képnek nevezik. A bélyegző szerint Torelli fényképész műtermi címe akkor Váci körút volt, tehát 1914 előtt kellett készülnie a fotónak, mert aztán már (egy darabig) Vilmos császár út volt a mai Bajcsy-Zsilinszky út. Dédapám vasutas volt, ezért az ingyenes vasúti igazolvány minden gyermekének járt.
4 megjegyzés:
Ági, hihetetlen, mennyire hasonlítasz rá azokból a régi időkből!
Igen, mint ahogy Anyura is, róla is van pár tizenéves korában készült fotó, azokon is mintha magamat látnám.
A bátyámnak is ma van a születésnapja, feleségének holnap lesz:))) Soha nem kérdeztem rá édesanyámra, milyen érzés volt számára halottak napján "szülni".
Gyönyörű! Micsoda tekintet!
Megjegyzés küldése