Azt mondják, írjak már valamit, hogy ne az a ménkű hosszú bejegyzés jelenjen meg folyton. Igen, már én is nagyon unom, hogy ha idekattintok, mindig ugyanazt látom, bár nem tudom, miből gondolom, hogy mást látok, ha egyszer nem írok, ugyebár.
Szóval, beszéljünk például a McLeod lányai című rég futó sorozatról. Tél volt, bezártság, unalom, és bár eleinte úgy gondoltam, nem érdekelnek engem ezek a nők ott az ausztrál pusztaságban, amint lovakkal és tehenekkel küszködnek, valahol a második évad táján mégis elkezdtem nézni. Aztán megszerettem a zenéket, megszerettem Alexet, sőt később Claire-t is. Voltak szép képek, jól megszerkesztett jelenetek és az egész film valahogy annyira nem a hagyományos sokévados sorozatokra jellemzően van megírva, hogy az már rokonszenves. De amikor vagy két hete Claire meghalt, azt mondtam, kész, nem nézem tovább.
Azóta ma ültem elé először, de már nem hatott rám úgy, mint azelőtt. Tess és Nick túl sokat huzakodik egymással, pedig őket az Isten is egymásnak teremtette, meg egyébként is, néha az volt az érzésem, hogy túl sok már a filmben a lökött nő. Úgyhogy pá, McLeod lányai.
Ez most úgy jött ki, mintha ilyen-olyan tévésorozat lenne mostanság a legfőbb gondom. Pedig nem az, nagyon is nem. Dehát jön még borúra derű, legalábbis remélem.
Szóval, beszéljünk például a McLeod lányai című rég futó sorozatról. Tél volt, bezártság, unalom, és bár eleinte úgy gondoltam, nem érdekelnek engem ezek a nők ott az ausztrál pusztaságban, amint lovakkal és tehenekkel küszködnek, valahol a második évad táján mégis elkezdtem nézni. Aztán megszerettem a zenéket, megszerettem Alexet, sőt később Claire-t is. Voltak szép képek, jól megszerkesztett jelenetek és az egész film valahogy annyira nem a hagyományos sokévados sorozatokra jellemzően van megírva, hogy az már rokonszenves. De amikor vagy két hete Claire meghalt, azt mondtam, kész, nem nézem tovább.
Azóta ma ültem elé először, de már nem hatott rám úgy, mint azelőtt. Tess és Nick túl sokat huzakodik egymással, pedig őket az Isten is egymásnak teremtette, meg egyébként is, néha az volt az érzésem, hogy túl sok már a filmben a lökött nő. Úgyhogy pá, McLeod lányai.
Ez most úgy jött ki, mintha ilyen-olyan tévésorozat lenne mostanság a legfőbb gondom. Pedig nem az, nagyon is nem. Dehát jön még borúra derű, legalábbis remélem.
3 megjegyzés:
Soraid között aggodalom lappang. Én is remélem...
Jöjjön az a derű, mert nagyon hiányzol!
Bikfic kedves, Te legalább nézted ezt a sorozatot.. Én egyet sem láttam belőle, pedig nagy kultusza volt itt helyben, mert kezdetben egyidőben ment valami más néznivalóval, később meg már nem volt kedvem belekapcsolódni. Amúgy tessék csak nagy lendülettel várni a tavaszi jóidőt, segit az sok mindenen..
Megjegyzés küldése