Tegnapi kommentdobozbeli eszmecserénkre mintegy ellenpéldaként jött egy mai eset. A helyi buszon történt: fiatalasszony a hátsó ajtótól előreszól: "Majd a sarkon álljon meg!" - imígyen, parancsoló módban. (Tudni kell hozzá, hogy azon a bizonyos sarkon nincs megálló, de ha kérik, szívességből megáll a buszvezető, mielőtt még megtenné a nagy kerülőt a szellemlakótelep felé.) Asszonyka tehát előreszólt, sofőrünk intett a kezével, hogy oké, de ezzel egyidőben barátságosan mosolyogva hátraszólt: "Legyen szíves!" A nő pedig azonnal utánamondta a "kiegészítést", sőt a vele együtt leszállni szándékozó társaság is egyetértett, egymás közt váltottak pár szót az illemről, majd pedig a busz megállt a sarkon, ők lekászálódtak, megköszönték és a világ sem zökkent ki a helyéből. Én pedig arra gondoltam, hogy na végre, itt valaki most nevelt.
3 megjegyzés:
Igaza volt a sofőrnek!
És eredményes volt a nevelés, mert ma ugyanaz a fiatalasszony és ugyanaz a társaság úgy legyenszívesezett, mint annak a rendje. :)) Sanyi tud bánni az emberekkel, ez egyébként is látszik.
No, akkor mégsem volt rossz ez a váltás.
Megjegyzés küldése