Robi ma így takarított összes termeimben, ez volt az útvonala. Például azok a karikák azt mutatják, ahogy körbemászta az asztal és a székek lábait. Valamiért az a mániája, hogy ha szabadon álló szék- vagy asztallábat talál, nem mellette megy el, hanem teljesen megkerüli. Ha valaminek nekiütközik, nem adja fel, még párszor megkísérli lebirkózni, csak ezután indul tovább. Legnehezebben a töltőre talál vissza, bár igyekszem neki minél szabadabb utat biztosítani a dokk közelében, mégis hosszú percekig kering és forgolódik alig egy méternyire tőle, mint akinek fogalma sincs, merre van az állomás. De előbb-utóbb mindig odatalál, és nagy szerencse, hogy nem hallja (bár ki tudja...), miket mondok neki, amíg szerencsétlenkedik. 😀
2 megjegyzés:
Ági, neked már van tapasztalatod: megéri?... (fiam biztat...)
Rózsa, megéri. Nem nagytakarítás, amit végez, tehát időnként azért megfogom a rendes porszívót, és a robot számára nem elérhető helyeket alaposan feltakarítom vele. De az nagy előny, hogy a szabad területeket feltakarítja akár naponként is (én 3-4 naponta kergetem végig), és nem nekem kell a porszívó csövével hajolgatnom. Mondhatom, rengeteg port szív fel, megdöbbentő a mennyiség, amit a portartályból minden egyes használat után kiszedek - pedig a lakás ablakai kertre néznek, csupa zöld leveles környezetre, nem pedig utcára. Mindig arra gondolok ilyenkor, hogy na, ezt a mennyiséget én szívnám be...
Megjegyzés küldése