Szerintem az élet

Betegbeteg köhögköhög fájfáj rekedreked, nagyjából ez az elmúlt hét kulcsszavakban.
Kicsit részletesebben pedig annyi, hogy bekaptam egy olyan vírust, amilyent tényleg senkinek se kívánok. Köhögésem csak a gyerekkori szamárköhögős időszakomhoz hasonlítható (mert nekem még volt ám szamárköhögésem, az utolsó pillanatban épp megkaptam, pár hónap múlva vezették be a di-per-te oltást), bár most már lényegesen jobb, mint néhány nappal ezelőtt volt. Az engem telefonon hívókkal úgy kezdtem a beszélgetést, hogy bocs', ha leteszem, semmi baj, csak épp megfulladok a köhögéstől - és aztán amikor elérkezett az az állapot, tényleg letettem. Kiszenvedtem magam, aztán visszahívtam az illetőt, és ez így ment szerdától legalább vasárnapig. Most már kibírok egy telefonbeszélgetésnyi időt, ám most meg igazság szerint beszélnem sem lenne szabad. Mert mivelhogy egyre jobban berekedtem, ma elzarándokoltam a helybeli gégészetre (ahová nagy örömömre sem beutaló, sem előjegyzés nem kell, nagy dolog ám ez a mai agyonszervezett egészségügyben). Semmi tömeg, semmi tülekedés, még meg sem melegedett a szék alattam, máris behívtak, tükrösfejű doki a célszerszámaival bekukucskált mindenhová, ahová csak tudott és hát igen, jól sejtettem én ezt, van nekem gégegyulladásom, meg egy kicsinyke hangszalaggyuszim is, bíbibííí.
Közbevetőleg elmesélem, hogy amikor azt láttam, a doki meggyújt egy szál gyufát* (mely művelet ugye gégészeten százszázalékos jele a közelgő gégetükrözésnek), még gyorsan kikérdeztem, milyen technikával parancsolja az aktust - mert van, akinél azt kell mondani: éééé, aztán van, aki azt kéri, sóhajtson nagyot a beteg és van, akinél lihegni kell aprókat, mint a kiskutya - na, kiderült, hogy ő mind ezt a hármat kombinálja: először sóhajtani, aztán éééé, majd lihegés. Ez csak így leírva látszik bonyolultnak, de az egész nem tartott tovább tíz másodpercnél és teljesen betegbarát művelet volt, pedig a gégetükrözés, mint olyan, nem egy fáklyásmenet. Ebből is kitűnik, hogy ügyes dokit fogtam ki, hiába, nagy általánosságban szerencsém van az itteni szakorvosokkal.
Tehát gyógyszer, meg kálcium, meg gargarizálás, és minél kevesebbet beszélni, nem is suttogni, mert az még jobban megerőlteti a gégét és a hangszálakat. Most tehát kúrálom magam tovább, mélyen hallgatok és örülök, hogy a blog nem hangos műfaj, mert írnom, hát azt még szabad.
(Egyébként érdekes, hogy ilyenkor tulajdonképpen zenét sem lenne szabad hallgatni - ezt nem a doki mondta, tudom régóta - mert a hangszalagok zenehallgatás alatt is működnek, ami nem jó, tekintettel gyulladt állapotukra. Ezt viszont már igazán nem tudom betartani, mert  az én fejemben úgyis állandóan megy valami dallam, de akkor biztosan mozognak a hangszalagjaim, míg szól a SztárFM.)



*ha van itt olyan szerencsés, akinek még soha nem tükrözték a gigáját, annak elmondom, hogy az égő gyufa nem a beteg kínzására szolgál, csak arra, hogy vele megmelegítve a kis nyeles tükröcskét, az a beteg szájüregébe helyezve nem fog bepárásodni (legalábbis addig a pár másodpercig) és így az orvos látja is, amit kell