2024. augusztus 28., szerda

Féljünk-e?

Jó-e, ha rettegünk a klímaváltozás következményeitől, a bolygónkat fenyegető veszélyektől? Jó-e, ha részletekbe menően tanulmányozunk ilyen témájú cikkeket, videókat, és mindezekkel sokkoljuk magunkat?
Talán már a megfogalmazásból is sejthető az a válasz, amit én adnék az ilyen kérdésekre: nem, nem jó, hogy úgy mondjam, senkinek nem használ. Sem a világnak, sem nekem, neked, bárkinek. Ismerni persze kell a jelen állapotot és a veszélyeket, és akár akarja az ember, akár nem, mindenképpen  tud róluk, elég csak odafigyelni arra, ami folyamatosan elénk ugrik: a vulkánkitörések a világ más-más részein,  a szokatlanul erős viharok, a rendkívüli és soha nem tapasztalt hőmérsékleti maximumok, a sarkokon lezajló folyamatok, és egyebek. De ha ezek mellé még célzottan belemélyedünk az ilyen jelenségeket részletező írásokba, elemzésekbe, minél félelmetesebbre hangolt videókba, azzal semmit nem érünk el. Viszont egyre jobban rettegünk, ezzel pedig csak magunknak ártunk. Nemrég hallottam egy szakembert, aki a fiatalok közt végzett felmérés eredményeit ismertette, és megdöbbentő volt, hogy mennyire "előkelő" helyet foglal el a tizenévesek(!) félelmei közt az úgynevezett klímaszorongás. Van rá eset, hogy a fiatal abbahagyja az evést a reménytelen jövőtől való rettegés miatt, és egyre több, a klímaszorongásra visszavezethető klinikai eset fordul elő ebben a korosztályban.

Akkor hát hogy lehet elkerülni, hogy ez a téma ennyire központi helyet foglaljon el a fejünkben? Megmondom, én hogyan csinálom. Nem nézek célzottan ilyen műsorokat,  nem kattintok rá hatáskeltően megfogalmazott címekre a neten, nem nézek félelmetes videókat a szörnyűbbnél szörnyűbb természeti jelenségekről, nem olvasok a végeabolygónknak_és_mindmeghalunk érzést sugalló írásokat, nem stresszelem magam olyan információkkal, melyek globális problémákról szólnak, de azok megoldására nincs befolyásom. A karbonlábnyomomat csökkenthetem ugyan, amivel csak lehet.  Van egy bankos applikáció, ami többek közt jelzi a karbonlábnyomomat is, hát... minden hónapban az országos átlagnál jóval kevesebbre jön ki, úgyhogy elmondhatom, hogy nagyon kicsi kárt okozok a bolygónak. Nem utazom repülővel, sőt most már semmi mással sem, még városi busszal is alig, kocsim nincs, szelektíven gyűjtöm a hulladékot, nem szemetelek veszélyes hulladékkal az erdő szélén, sőt máshol sem, és nem dobok ki élelmiszert. Ennyit tudok tenni a bolygóért,  de semmiképpen nem növelem aggodalmaim és félelmeim számát a klímaváltozás gyorsan közeledő következményein való rettegéssel. Aggódni és szorongani van elég egyéb okom, és azoknak eredőit – néha – meg is tudom oldani, ellentétben a tragikus klímaváltozással, amit pedig sajnos, nem.
 
Akit érdekel, a klímaválság pszichológiai következményeiről itt van egy érdekes és értékes interjú (2022-ből, de a helyzet azóta csak romlott, a világban is, a lelkekben is):

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ilyesféléket gondolok én is, Ági. Max. azzal a különbséggel, hogy figyelek, hallom, látom a veszélyeket, de egyelőre távol áll tőlem a félelem. Valahogy nem férne bele az időmbe mostanság. (Sűrű az élete egy 4 unokás nagyinak nyáron, plusz költözésre készül😉)
Amit a magam részéről meg tudok tenni, azt megteszem. Ahogy Te is írtad, nem dobunk ki élelmiszert, (és a komposztra megy minden, ami odavaló szemét). Szelektíven gyűjtök, lehetőleg kevés műanyagot használok, mosható szatyrokba vásárolok, és újrafelhaszhálható zacskókkal megyek a boltba. Ha lehet biciklivel. Az utazásaink is csökkennek majd a költözés után...Repülőre azért néha ülünk.
A család ifjabb nemzedékei erősen környezettudatosak, korunknak megfelelően. Büszke vagyok a gyerekeimre, ahogy az unokáinkat nevelik.
De tényleg nem sok. amit egyénileg tehetek....Ha mindenki igyekezne, az azért hatásos lenne talán.
Jó témáról írtál, bocs a hosszú belekotyogásért.
rhumel