2011. július 20., szerda

A rádióban egy családterapeuta arról beszélt, hogy mennyire fontos a családi legendárium, merthogy életünkre igenis hatással van nagyszüleink, dédszüleink élete, cselekedetei. Lényeges, hogy a családi történeteket meséljék a gyerekeknek, fiatal rokonoknak és lényeges, hogy a családtagok meg is hallgassák ezeket. Mert - mint mondta - előbb-utóbb minden ember érdeklődik a gyökerei iránt és bár sokszor unjuk és csak udvariasságból, kényszeredetten hallgatjuk az idős rokonok századszor mesélt történeteit, mégis mindenki életében eljön az a szakasz, amikor szükségét érzi, hogy jobban megismerje, kik voltak és hogyan éltek az elődei.
Mélyen egyetértettem a szakember megállapításaival és magamban hozzátettem, hogy a történeteken, anekdotákon kívül elég egy szó, egy név, amihez a gyereknek személy szerint már semmi köze, mégis megtartja és átörökítve viszi tovább. Valamikor régen én is írtam arról, hogy nekem miért Fratelli a Ferenciek terén az a csemegebolt, most pedig a Neruda jutott eszembe. Vagyis hogy miért Neruda nekem az a Kossuth Lajos utcai üzlet, amit az én korosztályom már nem Nerudának ismert és ami ma már nem is létezik. Ugyanis a mai Ajka kristálybolt réges-rég Neruda drogéria volt, majd pedig a harmincas évektől Molnár-Moser, de a köztudatban valahogy mégis az első tulajdonos nevén maradt fenn. És itt jön be a családi vonal, mert Anyu mindig így emlegette: a Neruda. A családban is mindig így hívtuk, ha ezt kimondtuk, mindegyikünk azonnal tudta, melyik boltra gondolunk.
Sokszor jártam benne, természetesen nem volt önkiszolgáló (később is csak egy része lett az): kiválasztani az árut, blokkoltatni, fizetni, visszamenni és átvenni. Azon kívül, hogy nagy áruválasztékkal, sőt az akkori viszonyokhoz képest különlegesebb kozmetikai cikkekkel is rendelkezett, a legfőbb látványossága egy nagy kályha volt, régi, gyönyörű American Heating kályha, melynek üvegén átvilágított a tűz, legalábbis amíg hagyományos módon fűtötték a helyiséget. Aztán a fűtés korszerűsítése után már nem égett benne a tűz, de a kályha megmaradt mindvégig, sőt a szépséges beépített berendezés is. Ha jól tudom, az új, más profilú üzlet is megtartotta a régi (állítólag védett) berendezést és a kályhát, de hogy valóban így van-e még ma is, nem tudom, egyszer meg kellene nézni. Igaz, semmiféle kristályárut nincs szándékomban venni, de nézni talán ingyen van.
Tehát Fratelli és Neruda, nálam valami módon ezek is a családi legendárium jeles darabjai, pedig csak nevek, idegen nevek, melyekről én még tudom, mit takarnak. Vajon tudja-e még más is és emlegeti-e valahol, valamelyik családban egy nagymama vagy dédmama? És az unokák közül megjegyzi-e valaki?

Ilyen volt az a kályha, a cég története pedig olvasható a Magyar Nemzetben 2002-ből, amikor az üzlet még illatszerboltként működött.


11 megjegyzés:

mick írta...

Ezek az öntöttvas kályhák azonkívül, hogy szépek voltak, igen jó hatásfokkal üzemeltek is. A heating-ben koxot lehetett égetni, s mivel öntöttvasból készült, sokáig ontotta a meleget.
De ha már... ugyanebből a korból valók az ugyancsak öntöttvasból készült NATIONAL kasszagépek. Használat közben „csöngettek egy picit”, talán amikor a rugó kinyitotta a kasszafiókot.
Ezek a szépen formált és hasznos tárgyak igen embernek valók voltak, valahogyan összhangban álltak az emberi méltósággal.

Ági írta...

Tényleg, azok a díszes kasszagépek! :)

rhumel írta...

Jók ezek a régi, családban fennmaradt elnevezések!
/Nerudáról ugyan nekem egész más jut az eszembe:)))Verssorok persze főleg, meg az önéletrajz-cím "Bevallom: éltem"-amit Apa szeretett volna lefordítani/
De boltnév nálam is van, nagyanyám úgy mondta, fuss át a Meinl-hez kifliért, kávéért, nem is tudtuk, hányas számú élelmiszerüzlet volt kiírva. Itt az új hazámban is vannak ilyen helyek, a Galla, a Karli...De már feledésbe merül, nincs hentes, és a régi vegyesbolt se az igazi.

klaribodo írta...

Annyi otthonos név van nálunk is használatban. Az OTI-ba megyünk, ha betegek vagyunk, A Meinl a Kárász utcán szintén honos volt valaha, nekünk az maradt. Beszéltünk a Stühmerről nemrégen, a kályha pedig éppen ilyen volt a Virágban. Már reggel lobogott benne a tűz, kellemes meleget árasztott.Igen, elegáns volt.

mick írta...

Nálunk Kiácz volt a neve a vegyesbolt tul.-nak. Közért korában is Kiácznak moondtuk. A patakon túl Albertfalva lévén a faluba mentünk közértbe, vagy Rózsikához a kisközértbe, De volt kispiac is a sarkon. A kocsmát Csercsics neve fémjelezte. Az államosítás után is a Csercsicstől hoztunk egy korsó sört. Faur-hoz vittük a cipőt suszteroltatni. Angyal-borbélyhoz jártunk hajnyíratni, és Schmoll-pasztát használtunk a Bagarol előtt.

KapitányG írta...

Na várj, Mick, nekem most ez "a patakon túl Albertfalva" nem nagyon jön össze. A patak - Mohai út - Csurgói út határolta tömb nem Albertfalva?
Vagy valamit nagyon félreértek...

Samu írta...

:-)) Az anyu is mindig Nerudának hívta azt az üzletet, akkor is, amikor "normál" illatszerbolt volt. Egyébként nagyon jó üzlet volt az még akkoriban is. Nagyon sajnáltam, amikor megszüntették.
A kályháról jut eszembe: gyerekkoromban, a régi Óbudán, a Tavasz utcában volt egy Röltex üzlet. Ott is volt egy hasonló kályha, csak alacsonyabb. Szép volt, és jól fűtött.
Egyébként nálunk nemcsak a régi üzletek neve maradt meg a családban, hanem az utcanevek is. (Andrássy út, Király utca, Podmaniczky utca stb.) Otthon az anyu általában ezeket használta akkoriban is, amikor éppen más nevük volt, mert automatikusan az jutott eszébe. (Persze "hivatalos" helyeken az érvényes utcaneveket használta.) Így én, ahogy felnőttem, párhuzamosan megtanultam a korábbi nevüket és az éppen használatosat is. És amikor a 90-es évek elején visszakeresztelték az utcákat, tereket, nekem semmi gondom sem volt, nem kellett megtanulni az új neveket.

mick írta...

KapitányG: Amennyire tudom, mint a legtöbb kerület a XI. is részekből állt. Ha jól tudom, Kelenföld a Fekete ér patakig tartott, majd a patak utáni rész (a Kondorosi úttól dél felé már a „falu” volt, korábban csakugyan nem tartozott a fővároshoz: neve is mutatja: Albertfalva.
Üdv Mick

KapitányG írta...

Mick, Kelenvölgyben laktam... Nekem a vasúton túli rész volt Albertfalva - mondjuk, az Andor utcától, vagy a Solt utcától, egészen Budafok határáig. Az Andor utcától befelé meg Kelenföld. Szóval számomra az a rész, ahol te laktál, ugyancsak Albertfalva.

mick írta...

KapitányG:
A wikipédia ezt írja: 1950-ben csatolták a fővároshoz. Határai: Kondorosi út a Solt utcától – Duna folyam – Hosszúréti-patak – a MÁV pécsi vonala – Solt utca a Kondorosi útig. Területe: 3,05 km2.
Én a Kondorosi úttól és a Keserű értől is beljebb laktam az Albert utcában (később egy darabig Petzvál J. u.)
Üdv Mick

KapitányG írta...

Előbb-utóbb csak előveszek valami térképet... :)