Szerintem az élet

A rádióban egy családterapeuta arról beszélt, hogy mennyire fontos a családi legendárium, merthogy életünkre igenis hatással van nagyszüleink, dédszüleink élete, cselekedetei. Lényeges, hogy a családi történeteket meséljék a gyerekeknek, fiatal rokonoknak és lényeges, hogy a családtagok meg is hallgassák ezeket. Mert - mint mondta - előbb-utóbb minden ember érdeklődik a gyökerei iránt és bár sokszor unjuk és csak udvariasságból, kényszeredetten hallgatjuk az idős rokonok századszor mesélt történeteit, mégis mindenki életében eljön az a szakasz, amikor szükségét érzi, hogy jobban megismerje, kik voltak és hogyan éltek az elődei.

Mélyen egyetértettem a szakember megállapításaival és magamban hozzátettem, hogy a történeteken, anekdotákon kívül elég egy szó, egy név, amihez a gyereknek személy szerint már semmi köze, mégis megtartja és átörökítve viszi tovább. Valamikor régen én is írtam arról, hogy nekem miért Fratelli a Ferenciek terén az a csemegebolt, most pedig a Neruda jutott eszembe. Vagyis hogy miért Neruda nekem az a Kossuth Lajos utcai üzlet, amit az én korosztályom már nem Nerudának ismert és ami ma már nem is létezik. Ugyanis a mai Ajka kristálybolt réges-rég Neruda drogéria volt, majd pedig a harmincas évektől Molnár-Moser, de a köztudatban valahogy mégis az első tulajdonos nevén maradt fenn. És itt jön be a családi vonal, mert Anyu mindig így emlegette: a Neruda. A családban is mindig így hívtuk, ha ezt kimondtuk, mindegyikünk azonnal tudta, melyik boltra gondolunk.

Sokszor jártam benne, természetesen nem volt önkiszolgáló (később is csak egy része lett az): kiválasztani az árut, blokkoltatni, fizetni, visszamenni és átvenni. Azon kívül, hogy nagy áruválasztékkal, sőt az akkori viszonyokhoz képest különlegesebb kozmetikai cikkekkel is rendelkezett, a legfőbb látványossága egy nagy kályha volt, régi, gyönyörű American Heating kályha, melynek üvegén átvilágított a tűz, legalábbis amíg hagyományos módon fűtötték a helyiséget. Aztán a fűtés korszerűsítése után már nem égett benne a tűz, de a kályha megmaradt mindvégig, sőt a szépséges beépített berendezés is. Ha jól tudom, az új, más profilú üzlet is megtartotta a régi (állítólag védett) berendezést és a kályhát, de hogy valóban így van-e még ma is, nem tudom, egyszer meg kellene nézni. Igaz, semmiféle kristályárut nincs szándékomban venni, de nézni talán ingyen van.

Tehát Fratelli és Neruda, nálam valami módon ezek is a családi legendárium jeles darabjai, pedig csak nevek, idegen nevek, melyekről én még tudom, mit takarnak. Vajon tudja-e még más is és emlegeti-e valahol, valamelyik családban egy nagymama vagy dédmama? És az unokák közül megjegyzi-e valaki?

Ilyen volt az a kályha, a cég története pedig olvasható a Magyar Nemzetben 2002-ből, amikor az üzlet még illatszerboltként működött.