Szerintem az élet

Mint egy lassított felvétel, úgy indult a napom, valahogy teljesen lelassultam, csak tébláboltam ide-oda. Aztán erőt vettem magamon és elkezdtem varrni, szabni legalább már nem kellett, így a férceléssel indítottam. De amikor már próbálni kellett volna, mindent csináltam inkább, mint azt. Például inkább kimentem és a szemerkélő esőben leszüreteltem a lestyánt, vagyis inkább mentettem, ami menthető, még mielőtt egészen ellepik a levéltetvek. Mégse telepíthetek rájuk hangyákat, ugye, pedig azok kipusztítanák a tetveket.
Kertészkedésem közben tanúja voltam a jelenetnek, amikor második szomszéd fiatalember, akinek ma este van az esküvője, még civilben hazajött a már feldíszített autóval és rámutatva a járgány dekorációjára kérdezte jószomszédot (úgy is mint apja korú idősebbet), hogy "jó ez így?" Mire amaz: "persze". Ennyi, mindezt mindketten abszolút közönyös hangon, mintha azt tárgyalták volna, hogy esik az eső. Férfiak. :-)
Rögtön eszembe jutott, amikor a múltkoriban jószomszéd nekem újságolta, hogy a mellettük lakó pár összeházasodik. Szó szerint így adta elő: "Már vagy tíz éve együtt vannak, aztán J. most eldöntötte, hogy elveszi Gy-t." Mondom neki, mi az, hogy J. eldöntötte? Talán inkább úgy döntöttek, hogy összeházasodnak, nem? De ezen csak nevetett, nemigen volt meggyőzve. Mondom, férfiak. :-)