A nagyszalontai Arany János Emlékmúzeumban azt mondja a kiállítást ismertető hölgy, amint éppen a költő ránk maradt apróbb személyes tárgyait sorolja: "és az unokájától kapott tintafelszívó". Közben mutatja is a kamera az elrongyolódott, kifakult, szinte textilhulladéknak látszó kis tárgyat, és akkor beugrott: tényleg, ez tolltörlő!
Persze nem Arany Jánosé jutott eszembe, hanem a sajátom úgy kb. elsős koromból. Mert ilyent hordtunk magunkkal, ezzel töröltük a töltőtollat írás közben. Az enyém flanell anyagdarabokból volt, a közepén egy gomb fogta össze a rétegeket. Nem emlékszem, ki varrta nekem, a családból bárki lehetett, de később már én varrtam magamnak, mint korán kreatív beállítottságú gyermek. Hogy hányadikban kezdtünk golyóstollal írni, fogalmam sincs, mert nyilván onnantól már nem volt szükségünk a tolltörlőre, de azt hiszem, elég sokáig tartozott alap-iskolaszereink közé a töltőtoll és a tintásüveg. Ma már ez elképzelhetetlen lenne, nem véletlen, hogy az én fejemben is évtizedek óta feledésbe merült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése